"A világ egy könyv és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." Szent Ágoston

Lengyelország fővárosa a lenyűgöző szépségű Krakkóhoz képest kevésbé impozáns, emiatt ritkábban is kerül az idelátogató turisták látómezejébe, holott zavarba ejtően izgalmas elegyét adja a hagyományokhoz való makacsul szép ragaszkodásnak éppúgy, mint a jövő felé tekinteni tudás bámulatos képességének, miközben a jelen kor egyik legélhetőbb európai metropoliszává küzdötte fel magát. Mai úti célunk a felfedezésre váró Varsó.

A Visztula által kettészelt, közel kétmilliós lakosú Varsó viszonylag „fiatal” főváros, a 16. század legvégén vált azzá a svéd Vasa-dinasztiából származó III. Zsigmondnak köszönhetően. A 18. század második felében azonban sötét kor köszöntött Lengyelországra, olyannyira, hogy egy időre el is tűnt Európa térképéről, miután tekintélyes szomszédai felosztották egymás között. Csak 1918-tól válhatott újra független állammá, így a főváros is ekkor nyerhette vissza régi státusát és életerejét, hogy aztán rövid ideig arany köntösben ragyoghasson ismét. Hamarosan azonban minden korábbinál nagyobb pusztítást kellett elszenvednie a II. világháború okán. Varsó az 1939-es német megszállástól kezdve hat esztendőn át sínylődött a terroruralomtól, majd a megszállók elleni felkelések miatt bosszúból földig rombolták, a történelmi Óvárost és a Királyi Palotát sem kímélve. A valaha fényben tündöklő város közel 90%-a eltűnt a semmiben…

Az újjászületésbe vetett hit egyik legékesebb európai példájaként a világégés után Varsó újjáépült, történelmi Óvárosának legfontosabb épületeit helyreállították. Nem is akárkinek köszönhetően! Bizonyára kedves Olvasóink is hallottak már egy bizonyos Canaletto-ról. Nos, ennek a világhírű festőnek volt egy azonos művésznevet felvevő unokaöccse (eredeti nevén: Bernardo Bellotto), aki a 18. században számos, rendkívüli pontosságú festményt készített a városról, melynek köszönhetően sikerült példaértékű módon, szinte tökéletesen rekonstruálni a történelmi negyedet. Ennek elismeréséül, 1980-ban az Óvárost (Stare Miasto) az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Kezdjük is sétánkat ebben a romantikus hangulatú, patinás kávézókban, sörözőkben, éttermekben és galériákban gazdag, víg utcazenészektől hangos, egyedi bájú városrészben. Az Óvárosi piactér középpontjában a város címeralakja, a Visztula hableánya, Sawa üdvözöl bennünket, akit módos polgárházak ölelnek védelmezőn körbe.

Az ún. Kastély tér közepén III. Zsigmond lengyel király oszlopát csodálhatjuk meg, mely a város szimbóluma, egyben Varsó legrégebbi világi emlékműve. Kihagyhatatlan látogatnivaló a gótikus stílusú Keresztelő Szent János székesegyház, mely Varsó másik legrégebbi épülete, egyben koronázó katedrálisa. Boltozata alatt több neves személy nyugszik, többek között Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas író, a Quo vadis? szerzője.

A tér keleti oldalán áll a felújított Királyi Palota, Mazóvia hercegének hajdanvolt rezidenciája, mely ma múzeumként működik. Legértékesebb terme nem meglepő módon az ún. Canaletto-terem, ahol az élete utolsó évtizedét Varsóban töltő Bernardo Bellotto-nak a városról készített képgyűjteménye található.

A királyi várat az Lazienki-kastéllyal és parkkal, valamint a 10 kilométerre fekvő Wilanowi-kastéllyal –melyek egy-egy lengyel király kedvelt tartózkodási helyeként írták be magukat Varsó történetébe – a gyönyörű kialakítású, ún. „Királyi út” köti össze. Itt található a monumentális Szent Anna templom, a Varsói Egyetem épülete, az Elnöki Palota, illetve a Lengyel Tudományos Akadémia, amely előtt a nagy lengyel csillagász, Kopernikusz szobra látható.  Külön említést érdemel a lengyelek legnagyobb zeneszerzőjének, Fryderyk Chopinnek emlékét őrző építészeti és egyéb utalások garmadája, kezdve a Chopin-szalonnal, melyben ma a Művészeti Főiskola működik. Aztán ott a Szent Kereszt templom, ahol Chopin szívét őrzik (testét a párizsi Pere-Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra). A Királyi úton számtalan zenélő padot is találunk, melyek Chopin születésének 200. jubileumára készültek és Chopin legszebb darabjait játsszák. És ha már emlegettük fentebb a Lazienki-parkot: az itt ékkőként álló, világszerte ismert Chopin-szobor előtt minden nyári vasárnapon a szerző műveiből tartanak ingyenes koncerteket. A Chopin Múzeum pedig az emlékévre megújult audiovizuális látogatóbarát eszközökkel igyekszik közelebb hozni a 19. század egyik legjelesebb zeneszerzőjének életét, munkásságát és a kort, melyben alkotott.

Varsó viharos történelme 1945 után a szovjet megszállással folytatódott. Ennek mementói részben a paneldzsungelek, részben pedig egy különös épület, az ún. Kultúra és Tudomány Palotája, mely Lengyelország legmagasabb épülete és a szovjetek „ajándékaként” készült el 1952-55 között, mint a „Nagy Testvéren” kívüli egyetlen ilyen stílusú toronyház, melyben azonban bizarr módon felfedezhetjük a híres amerikai felhőkarcolók legelső példáit is. Az eredetileg Sztálin nevét viselő épület falain belüli fontos esemény volt az ötödik Világifjúsági és Diáktalálkozó, de 1967-ben itt koncertezett a Rolling Stones is. Ez volt az első alkalom, hogy neves nyugati rock együttes a vasfüggönyön túl lépett fel. Az épület ellentmondásos megítélése mind a mai napig jelen van a lengyel emberek gondolkodásában, nemcsak a szovjet megszállás okán, de azért is, mert nincs harmóniában a város régebbi és újabb épületeivel sem, ezért számos gúnynévvel illették, így például nevezik Sztálin esküvői tortájának, illetve a bábot jelentő 'pajacnak', amely hangzásban közel áll a palachoz (palota). Az épület a turisták előtt is nyitva áll, 114 méter magasan elhelyezkedő kilátóteraszára gyorsliftekkel lehet feljutni, ahonnan pazar panoráma nyílik a metropoliszra. A palota 43 szintjén ma irodák, kiállítási helyiségek, múzeumok, mozik, könyvesboltok és egy 3000 fős konferenciaterem kapott helyet. Varsó azonban nemcsak a helyreállított régmúlt vagy épp a letűnt közelmúlt emlékeit őrzi, meglepően 21. századi is a maga óriási, csupa üveg modern felhőkarcolóival, melyek már a jövőt jelképezik: leghíresebbek ezek közül a Warsaw Towers vagy az Arany Teraszok (Zlote Tarasy) hatalmas bevásárlóközpontja.

Varsó ugyanakkor az egyik legélhetőbb európai nagyváros is, mely nagymértékben köszönhető annak, hogy területének 40%-át zöldterületek, parkok és tavak teszik ki. A városban 82 park van, melyek közül a legnevezetesebb a már említett Lazienki-park, míg a legrégebbi a Wilanów-kert, de kellemes sétát tehetünk még a Szász Kertben, a Krasinski-kertben, az 1928-ban megnyílt varsói állatkertben (a Visztula jobb partján, az Óvárossal szemben), illetve két füvészkertben is. Magát a várost is számos erdő veszi körül, melyek túrázásra, kirándulásra hívogatnak, hogy legyen mit „ledolgozni”. A lengyel gasztronómia ugyanis kiváló. Nagy változatosságát elsősorban a szláv, de emellett más idegen hatások keveredésének (német, magyar, zsidó, stb.) köszönheti, konyhaművészetük gazdag és kiadós. Amit feltétlenül érdemes megkóstolni, az a céklaleves (barszcz), a sziléziai kovászos savanyú leves (zurek), illetve a hússal töltött kerek burgonyagombócok (pyzy z miesem), leöblítve némi kis wódkával, a lengyelek nemzeti italával. Ha pedig szórakozni támad kedvünk, feltétlen keressük fel az ún. „Praga” nevezetű városrészt, mely a letűnt félmúltban még rossz hírű balhé-negyednek számított, ma viszont Varsó egyik legtrendibb szeglete a maga hangulatos pubjaival és menő kiskocsmáival, különösen a fiatalok és a művészek körében népszerű.

Aki egyszer járt már Varsóban, az biztos lehet benne, hogy a hamvaiból feltámadott főnix szirénként csábítja majd vissza újra meg újra az idelátogatót!