Megosztás:

A személyszállítás története

2019. április 30.

A személyszállítás történetéről szóló sorozatunk második részében egy olyan 18. századi közlekedési eszközt mutatunk be, amely az ipari forradalom előtti időszak egyik legjelentősebb utaztatásra szolgáló alkalmatossága volt. Ez pedig nem más, mint a delizsánsz, vagy magyarosabb nevén a személyszállító postakocsi.

Első cikkünkben részletesen írtunk a személyszállítás első korszakáról, a Mátyás korabeli időkben a Komárom megyei Kocs községben kifejlesztett kocsikról. „Az igazságos király” halálát azonban zűrzavaros időszak, majd több mint másfél évszázados oszmán uralom követte, így a hazai közúti forgalom csak a török kiűzése után élénkült meg. Persze csak a kor kínálta lehetőségek között, hiszen még 1791-ben is mindössze 700 kilométernyi „kiépített” úthálózat volt az egész országban. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a járművek által kitaposott útra kavicsot terítettek, amit a forgalom bedöngölt a földbe. Az utak építését, karbantartását ráadásul ingyenes közmunka formájában a jobbágyokkal végeztették a vármegyék, ennek megfelelő kétes értékű eredménnyel. Az Alföldön ősztől tavaszig az eső és a hó miatt szinte lehetetlen volt a közlekedés, lényegében csak a télen megfagyott sár tette lehetővé, hogy az emberek kimozduljanak. E viszonyok miatt az utazók igen lassan haladhattak, nem egyszer hatalmas kerülőkre kényszerülve.

A személyszállítás szervezett formában csak a 18. század közepére alakult ki, amikor is Mária Terézia 1749-ben elrendelte a postajáratok bevezetését. Ezeknek három fajtájuk volt: a delizsánsz az utasokat, leveleket és pénzküldeményeket vitte, a lassabb postaszekér utasokat és árukat szállított, míg a postai társzekér kizárólag árut fuvarozott. A Habsburg Birodalmon belül a delizsánsz esőként Bécs és Brünn, majd Bécs és Prága, illetve Bécs és Linz között közlekedett menetrend szerint, meghatározott útvonalon. Bécs és Pozsony között 1752. szeptember 15-től vezették be a menetrend szerinti gyorskocsi járatokat, az ún. delizsánszokat, amelyek már utasokat is szállítottak minden nap. Ugyanebben az évben, szeptember 18-tól hetente egyszer Bécs és Buda között is megindult a rendszeres közlekedés. Az országos hálózat csomópontja Budán, a mai Batthyány téri vásárcsarnok helyén álló postaház volt. Bécsből hétfőnként reggel 8-kor indult, és győri éjszakázás után érkezett meg a célállomásra. Budáról vasárnap indult és kedden ért Bécsbe a delizsánsz. Az útiköltség 2 aranyforint volt. Az egyébként meglehetősen borsos áru menetjegyben benne foglaltatott a háromszori étkezés és az éjszakai szállás ára is. A szigorú menetrend miatt az utasok reggel és este fél, napközben egy órát kaptak étkezésre, az éjszakai pihenő pedig hét órát tartott. A kocsik óránként kb. 6–8 km tettek meg. Útjuk a császárvárosból Budáig összesen 30 óráig tartott. Viszonyításképpen: egy társzekér ezt a távolságot 57 óra alatt tette meg.

A karakteres, fekete-sárga színéről könnyen felismerhető, négy ló vontatta fedett delizsánsz már lényegesen kényelmesebb volt elődeinél, ún. C-rugóval készült, amely jelentősen tompította az utak rázását. A leveleket az oldalán elhelyezett táskákban szállították, teteje pedig védőráccsal volt körbevéve az utasok poggyászának elhelyezésére. A párnázott ülések bársonnyal voltak bevonva. Ha pénzt is szállított, fegyveres őr is utazott a kocsin.

Gróf Hofmannsegg drezdai természetbúvár, aki 1793 és 1794 folyamán járt hazánkban, a következőképpen festi meg e téren való rendkívül pozitív, ránk nézve igencsak hízelgő magyarországi tapasztalatait:

„Lehetetlen jobb postai szolgálatot kívánni, mint ebben az országban van. Többször megtörtént, hogy a lovakat hamarább felváltották, mint amennyi idő alatt a kerekeket megkenhették és sohasem történnek, mint nálunk, Szászországban, késedelmezések s aztán bocsánatkérések, hogy a lovak nem voltak idehaza s több efféle. Csak ilyen intézmény mellett lehetséges két nap alatt, és pedig reggeli 5 órától esti 9-ig tartó utazás után 36 mértföldnyi utat megtenni, mert ilyen messze van Buda Bécstől, mégis a második nap este már ott voltam...”

A vasúti közlekedés – mely következő cikkünk témája lesz majd – a 19. századra kiszorította a delizsánszt, az utolsót 1888-ban állították le. Ma már csak az I. kerületi Gyorskocsi utca neve emlékeztet rá.

Vissza
Kapcsolódó anyagok
  • A személyszállítás története
  •  

    Aktuális híreink

    Ismét MagyarBrands díjas a K&V

    2021. október 11.

    A Szakmai Bizottság döntése alapján a K&V Logistic Solutions MAGYARBRANDS díjas, KIVÁLÓ MÁRKÁNAK számít, a hazai üzleti TOP márkák egyikeként.

    Bővebben

    Ismét körbefutottuk a Balatont

    2021. október 5.

    A K és V Kft. csapata ismét részt vett a hétvégén megrendezésre került XV. NN ULTRABALATON versenyen. A rajt és a cél ezúttal is Balatonfüreden volt. 

    Bővebben

    Szüreti napokon is ott voltunk

    2021. szeptember 27.

    2021. 09. 10-12-én rendezték meg Gyöngyösön a Szüreti napokat, amelyen cégünk is képviseltette magát. Az érdeklődők megnézhették és beülhettek a legújabb vontatónkba, melyet munkatársaink mutattak be számukra.

    Bővebben

    Ismét Bisnode AAA tanúsítványt kapott a K és V Kft.

    2021. július 8.

    A K és V Kft. nyolcadszor is a Bisnode AAA (tripla A) tanúsítványát kapta meg, mely azt jelzi, hogy velünk az üzleti kapcsolat kialakításának pénzügyi kockázata rendkívül alacsony.

    Bővebben

    Új vontatók érkeztek

    2021. május 30.

    Érkeztett 5 db DAF XF EURO6 Super Space Cab vontató.

    Bővebben

    Sikeres felügyeleti audit a K&V Kft-nél

    2021. május 19.

    2021. május 11-én került sor a K&V Kft. integrált irányítási rendszerének felügyeleti auditjára, melyet sikeresen teljesítettünk. Cégünk elkötelezett a folyamatos fejlődés és a vevői elégedettség növelése iránt.

    Bővebben