Megosztás:

"A keréktől a kamionig" - A nemzetközi árufuvarozás története 2. rész

2014. március 14.

A K és V Kft. fennállásának 25. évfordulója alkalmából a nemzetközi árufuvarozás történetével kapcsolatban elindított "időutazás" második részében a görögök ilyen jellegű szokásait vesszük górcső alá. Bár múltkori cikkünkből kiderült, hogy az "úttörők", az "első fecskék" nem ők voltak, nagyobb léptékben mégiscsak ők valósították meg azt, amiről talán a föníciaiak is álmodtak.

"Mercator movet mundi - A kereskedő mozgatja a világot"

„Már az ókori görögök is…”

Nagyon gyakran kezdődik így egy-egy történelmi témájú eszmefuttatás: „Már az ókori görögök is…”. Valóban igen sok minden tőlük eredeztethető az olimpiától a filozófia és a drámairodalom megszületésén át a demokrácia létrejöttéig. És ők voltak az akkori világ közepének tekinthető Földközi- és Fekete-tenger térségének első igazi „urai” is. Ha innen közelítjük a jelenségkört, a hellének esetében nem is lehet klasszikus értelemben vett távolsági fuvarozásról beszélni, hiszen mindent közel hozott és belterjessé tett a tengerpartok sikeres meghódítása a mai Marseilles területétől egész Isztambulig. Mert bizony kevesen tudják, de eme két ma is virágzó és lüktető világváros megszületése is a görögöknek köszönhető, az ő „fuvaros” zsenijüknek. Persze akkoriban még némiképp máshogy nevezték őket. Az előbbit Massziliának az utóbbit Büzantionnak. És mindkettő görög gyarmat vagy más néven kolónia volt ez időben. Vagyis olyan város, aminek volt egy szárazföldi ún. anyavárosa. (Büzantionból aztán a római időkben Konstantinápoly lett, a Bizánci Birodalom idejében Bizánc, majd 1453-tól Isztambul...)

Az első kereskedelmi központ mégsem a peremvidékeken, hanem az Égei-tenger szívében jött létre: Kréta szigetén. A központi fekvésű, virágzó kultúrájú civilizáció (amelynek népe feltalálta többek között pl. a labirintust is) valódi tengeri hatalom volt és elsősorban olajat, bort és kiváló minőségű fazekas termékeket exportált a környező területek részére. E fejlett kultúra azonban hamarosan a természeti erők áldozatává vált és hanyatlásnak indult. Így nőtt meg a görög anyaország és azon belül is elősorban Mükéné szerepe. Az ún. mükénéi kor leghíresebb hadi, egyben kereskedelmi vállalkozása annak a Trójának az elfoglalása volt, melynek romjait egy műkedvelő régész, bizonyos Heinrich Schliemann fedezte fel a 19. században, Homérosz eposzainak „útmutatását” követve. Homérosz maga azonban évszázadokkal később vetette papírra a trójai háború és benne a híres trójai faló történetét: a róla elnevezett ún. homéroszi korban. Mindezt azért fontos kiemelni, mert ebben a korban (i.e 8-6. század) indult meg az a grandiózus vállalkozás, melyet a nagy görög gyarmatosításnak is szokás nevezni. A gyarmatosítás oka prózai volt: túlnépesedés és gabonahiány. A tengerészkedéshez kiváló adottságokkal megáldott és azt a hajóépítés és hajózás tudományával (többevezős hajók, vitorla, horgony megjelenése) tovább fejlesztő Hellász számos várost alapított a mai Franciaországtól a Fekete-tenger legészakabb csücskéig. Ebben  korszakban egy igen érdekes fajtáját folytatták a kereskedésnek. Ez volt az ún. „néma kereskedelem”, melyet nem kisebb személyiség, mint Hérodotosz jegyzett fel és melynek lényege abban állt, hogy a kirakott áru értékéért a potenciális vevők annyi aranyat helyeztek el, amennyit szerintük az képviselt. Ha a szállítók úgy találták, hogy megfelelő az arany mennyisége, elvitték azt, ha nem, addig folyt a szavak nélküli alkudozás, míg összejött az üzlet. Ugyanakkor ennek ellenpólusaként a korábbi, tökéletlen értékmérőket felváltó első vert pénzek és pénzváltó bankok megjelenése is erre a korszakra tehető.

 A demokrácia korában a fénykort kereskedelmi téren (is) Athén teremtette meg, mely jól hajózható kikötőjéből ellátta gyakorlatilag az egész térséget termékeivel (füge, olajbogyó, gyümölcs, méz, bor, márvány, fém-és kerámiacikkek), cserébe Athén megrakhatta hajóit szárított hallal, gabonával, hajóépítő fával és egyéb importárukkal. A peloponnészoszi háború azonban véget vetett a virágkornak. Hamarosan egy új hatalmi tényező jelent meg a makedónok révén, kiknek leghíresebb vezetőjük az ókori világ addigi legnagyobb birodalmát létrehozó Nagy Sándor. A vele kezdődő, ún. hellenizmus korában olyan jelentős óriásvárosok, kereskedelmi és egyben kultúrközpontok jöttek létre, mint a híres karavánutak végállomásai: Petra és Palmüra, Rhodosz vagy a pergamenjéről híressé vált Pergamon. A leghíresebb központtá azonban kétségtelenül az egyiptomi Alexandria vált, melyet Sándor nemes egyszerűséggel saját magáról nevezett el és az akkori világ üzleti és tudományos fővárosának számított sokáig. A hanyatló hellenisztikus világ azonban idővel új, minden eddiginél félelmetesebb hódítókra lelt: a rómaiakra…

A következő két cikkünk róluk szól majd, hiszen mint tudjuk: „Minden út Rómába vezet”…

Gy. H.

Vissza