Még szinte el sem kezdődött a francia forradalom, amikor az angolszász világot egy egészen másfajta „földrengés” érte el: az ipari forradalom, melynek motorját egy teljesen új energiaforrás indította be. Az emberiség évezredekig kétféle, szerkezeteket mozgató energiát ismert: a víz-és szélenergiát. 1769-ben azonban új korszak köszöntött be civilizációnk történetében, megjelent egy ekkor szabadalmaztatott hőerőgép: a modern kori gőzgép, amely átalakította a világot. Feltalálójában az egész világ James Wattot tiszteli, pedig nem ő készítette az első működőképes, iparilag használható gőzgépet, hanem Thomas Savery és Thomas Newcomen. James Watt „csupán” tökéletesítette azzal, hogy egy új, fontos részegységgel, a vízgőz lecsapására szolgáló gőzkondenzátorral látta el, amellyel a gép hatásfokát, gazdaságosságát növelte meg jelentősen.

A gőzgép diadalútjának első fontos állomása a gőzhajó megjelenésében érhető tetten. A dátum 1807, a feltaláló neve pedig Robert Fulton, amerikai festőművész. Ami Fulton pályafutását illeti, nem történt elírás, ugyanis eredetileg valóban festőművész volt, ám ifjú kora óta nagy rajongással viseltetett a mechanika iránt. Így történt, hogy festőtanoncként Londonban járva megismerkedett a korabeli gőzhajó-kísérletekkel: a gőzszivattyúval kifecskendezett vízsugaras és a lapátkerekes megoldásokkal. Hamarosan ő maga is kísérletekbe kezdett, s arra következtetett, hogy hatékonyabb lenne, ha több forgólapátot szerelne a hajótatra. 1803-ra Livingston párizsi amerikai követtel – akinek gőzhajó-monopóliuma volt New York állam területén – 20 méter hosszú, oldalsó lapátkerekű gőzhajót építettek a Szajnán, de az nem felelt meg a francia mérnökök elvárásainak. Fulton így hát visszautazott Amerikába, ahol megépítette Clermont névre keresztelt hajóját, amivel 1807-ben, 32 óra alatt sikeres utat tett meg a Hudson-folyón, a New York és Albany közötti 240 km-es szakaszon. Ezzel történelmet írt, bebizonyítva a gőzhajózás életképességét, mely igen gyorsan elterjedt, kezdetben csak Észak-Amerikában. Az első gőzhajó, amely 1819-ben átszelte az Atlanti-óceánt, a Savannah volt. A hajó az egy hónapig tartó út nagyobb részét még vitorlákkal tette meg, úgy vélték ugyanis, hogy fűtőanyaga, a szén, amit magával kell vinnie, erősen csökkenti a hajó hasznos terhelését és a gőzgép hosszú utakra nem alkalmas. Végül 1838-ban, egy másik hajóval versenyezve, az angol „Great Western-nek” 15 nap alatt sikerült átkelnie az óceánon. Ez vitte végleg diadalra a gőzhajózást.

Ami pedig hazánkat illeti, szégyenkezésre semmi okunk nincs, hiszen igen hamar sor került az új találmány itthoni debütálására, méghozzá 1817-ben, a Dunán. Ekkor tette meg ugyanis első próbaútját Bernhard Antal pécsi feltaláló Carolina névre keresztelt gőzhajója, melyet a Dráva menti Sellyén épített. A hajót először vontatóként akarták hasznosítani a Dunán, mivel azonban teljesítménye nem volt még elegendő e feladathoz, ezért végül személyszállításra használták Pest, Buda és Óbuda között. Az utasok a hajó vontatta uszályra szálltak fel és az együttes napi két menetet teljesített. A hazai gőzhajózásért azonban minden kétséget kizárólag Széchenyi István tette a legtöbbet, hiszen mind a Dunán, mind pedig a Tiszán ő indította el azokat a folyószabályozási munkálatokat, melyek elengedhetetlen feltételei voltak a hajózás fejlődésének. A Dunát illetően a következő lépés az Óbudai Hajógyár létrehozása volt. Az itt készített első gőzhajó 400 utas befogadására volt képes és az Árpád nevet kapta, építését pedig 1837 elején fejezték be. Hamarosan a Tiszán is megjelentek az első gőzhajók, de elterjedésükhöz nagyon jelentős folyószabályozási munkálatokra lett volna szükség. S bár Széchenyi az 1840-es évek közepén ezt el is kezdte szervezni, a tényleges munkálatokra csak a szabadságharc bukása után került sor. Ami pedig „a magyar tengert” illeti, itt is „a legnagyobb magyar” volt az, akinek kezdeményezésére elindult a balatoni gőzhajózás. Az első balatoni gőzhajó a Kisfaludy volt, melynek hajótestét az Óbudai Hajógyárban építették, és angol Penn-gyártmányú gőzgépe lapátkereket hajtott. A hajó először 1846. szeptember 21-én, Széchényi 55. születésnapján hagyta el a balatonfüredi kikötőt. I. osztályú termét Széchenyi feleségének ízlése szerint alakították ki: fehér és arany belső burkolattal, mahagóni oszlopokkal, tükrökkel díszítve. A Kisfaludy gőzösön két hajózási szakember teljesített szolgálatot: a kapitány és a gépész. A hajón belsejében pedig ebédlő, könyvtár, parkettás padló, párnázott ülések, fűthető szobák szolgálták az utazók kényelmét…

A következő alkalommal gőzhajóról gőzmozdonyra szállunk, hogy megismerkedjünk a 19. század legfontosabb találmányával. Tartsanak akkor is velünk!